Csendes tavak és lágy alpesi hegyek között fekszik, ezért nehéz elképzelni, hogy Torinora sokáig kizárólag ipari központként tekintettek. Olaszországi Detroitnak is szokás nevezni, mivel a városban több autógyár is működik, de Torino szellős utcáin és terein egyre több turista fordul meg. Míg korábban szinte természetes volt, hogy a várost csak átutazóban érintették a népszerű déli turistaközpontok felé menet, ma már sok utazó szavaz bizalmat neki. Torino pedig nem hagyja, hogy csalódjanak benne.
Aki olyan várost keres, ahol az utcán végigsétálva úgy érzi, visszarepült az időben, annak lehet, hogy nem Torino az ideális úticél. Ez részben a második világháborúnak, részben pedig annak köszönhető, hogy a turizmus fejlesztésére itt sokáig egyáltalán nem fektettek hangsúlyt. Annak ellenére, hogy Torino egy kifejezetten modern nagyváros képét nyújtja, természetesen azért nem mentes a műemlékektől, az értékes látnivalóktól.
A Dura- és a Pó-folyó mentén fekvő várost a barokk építészet remekei tarkítják, emellett megközelítőleg 150 múzeum és galéria színesítheti a torinói utazást. Legnépszerűbb látnivalója a torinói lepel, ami évente több százezer turistát vonz a városba. A világ egyik legszentebb tárgya, mellyel a hit szerint Jézus testét takarták le, a város katedrálisában, a Duomo di San Giovanniban van elhelyezve. Sokan távoznak csalódottan a dómból, hiszen magát a leplet mindössze 25 évenként tárják a nagyközönség elé. Utoljára 2000-ben volt látható. Amit meg lehet nézni, azok csupán a hozzá kapcsolódó fotók. A dóm azonban a lepeltől függetlenül is megéri a látogatást, hiszen Torino egyik legkiválóbb reneszánsz épülete. 1997-ben egy tűzvész majdnem teljesen elpusztította, a turisták megnézhetik az épületnek azon részeit is, melyekben a tűz károkat okozott.
A Baisilica di Superga a másik jelentős vallási épület Torinoban. A hegy tetejéről tekint le a városra, csodás panorámát nyújtva. A hely arról a tragikus eseményről is emlékezetes, hogy a század közepén itt zuhant le a torinói futballcsapat gépe.
A katedrális mellett állnak a 2000 éves római amfiteátrum romjai. Itt érdemes még megnézni az ókori városfal megmaradt részét, a Porta Palatinat. A Lingotto-központban működött 1923-1982-ig a Fiat autógyár. Érdekessége, hogy 1969-ben itt forgatták az Olasz meló című amerikai filmet. A komplexumot 1989-ben nyitották meg a közönség előtt, benne színházat, koncerttermeket, mozit és hoteleket alakítottak ki. Az épület egy részét azonban meghagyták eredeti formájában, ez ma is látogatható.
A város legmagasabb épülete és egyik leghíresebb nevezetessége a Mole Antonelliana. A 167 m magas épület eredetileg zsinagógának épült a 19. században. A látogatók lifttel mehetnek fel az épület tetejére, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik nemcsak Torinora, de az Alpokra is. Az épület a Nemzeti Mozi Múzeumnak ad otthon.
A Piazza di Castello Torino szintén népszerű pontja. Itt található a Királyi Palota, az egykori Savoyai-család rezidenciája. Hagyományos, barokk stílusú épület, benne díszes báltermek, körülötte buja kertek. A Királyi Fegyvertár és az Állami Levéltár épülete is a Piazza di Castello körül található, akárcsak a Palazzo Madame, Torino egyik legimpozánsabb művészeti gyűjteményével.
A Castello del Valentino egy gyönyörű park közepén álló, francia stílusú kastély. Általában királyi eseményekhez és a legjelentősebb ünnepi alkalmakhoz használták az épületet, napjainkban az építészmérnöki kar működik falai közt. A parkban található még egy kastély, ami a 19. században épült.
Milánóhoz és Firenzéhez hasonlóan Torinó egyike Olaszország leggazdagabb városainak, ehhez mérten az árak is csillagászatiak. Miután a második világháborúban a város nagy részét hatalmas károk érték, az újjáépítések során szinte teljesen új arcot kapott. Ekkor vált modern várossá, gazdasági fejlődése innentől kapott nagy lendületet. Ma a régió üzleti és ipari központja és természetesen az egyik ikonikus divatvárosa az országnak.
